Yolanthe v M HKÉ


Írd le az Élményed:

2002 04. 29

Yolanthe V. M-nek hívnak, és az elmém nagyon sok információhoz jutott. Mikor 1988-ban elhagytam a testemet, (egy ló ráállt a fejemre) én a fényben voltam, és felfelé mentem. Az agyamat, a testemet lent hagytam, semmi fájdalmat nem éreztem. Minden egyes egyén elméje tovább él. Megtanultam, hogyan használjam az elmémet más emberek segítésére, arra, hogy használjam az energiámat és nem engedem, hogy bárki befolyásoljon. Szabadgondolkodó vagyok, egyik valláshoz sem tartozom. Ilyen vagyok. Számomra a hit Istenben vagy a pokolban azt jelenti, hogy mások befolyásolni akarnak. A szabadgondolkodás azt jelenti számomra, hogy szeretem az életet, kihasználom az előnyöket, és mindenkit úgy szeretek, ahogy van. Ha hívő maradok, nem fogadom el mindazt, ami létezik, beleértve a más dimenziókat. A vallásnak sok korláta van. Az élet folytatódik, és tudom, hogy Apukám, aki már kívül van a testén, újra születhet az unokámként. Szabadgondolkodóként a saját választása! Én voltam a saját dédanyám, és úgy döntöttem, hogy a lányommal és a nagymamámmal leszek. Mindig szabadgondolkodó voltam. Ez egy nagyon rövid bevezető.

Második tapasztalat 2004. 02. 07

Felmentem egy fénysugárban és valaki megállított, hogy megkérdezze:”Hiszel Istenben?” Azt válaszoltam, hogy „Igen”, és el kellett hagynom a fényt egy kék boltíven át. Ott aztán láttam a nagymamámat, aki nyugtalankodott, hogy ott lát engem, és azt mondta, hogy Apu gondoskodni fog rólam. Láttam Apukámat egy régi csónakban Dieric bátyámmal, aki hatévesen halt meg. Egy éves voltam akkor. Hosszú voltam ideig velük, de a csónakon kívül.

Apu megkérdezte, hogy maradni akarok-e, vagy vissza akarok-e menni. Nem volt időm válaszolni, mert az akkor 10 éves lányom ágyában találtam magamat. Megöleltem, megcsókoltam, és mondtam neki, hogy szeretem őt és boldog vagyok. Ő azonban nem érzett, vagy nem látott engem, sírt, hogy „Anyu, ne halj meg!” vagy valami hasonlót, akárcsak az akkor 14 éves fiam.

Ez rendkívül nyugtalanított, és Apu látta ezt, úgyhogy visszajöttem de észrevettem, hogy míg a gyerekeim ragyogtak, a férjem sötét volt. Visszafelé láttam Richard C-t, aki mondta nekem, hogy játsszam a zenéjét, hogy visszanyerjem az egészségemet.

Felébredtem, de az emlékezetem elvesztettem... Apukám Carlának hívta Anyukámat, a bátyám barátnőjét Peggynek. Tudtam, hogy a fiam Daniel, de a lányom nevét nem tudtam. Apa kiváló építész volt, és én automatikusan rajzoltam, bár nem volt képesítésem.

Hosszú ideig tartott, hogy újra magamra találjak, és elengedjem aput, bár néha itt van mellettem, mikor szükségem van rá valami okból. Nagymamám nagyszerű művész volt, híres emberek, pl. bírók portréit festette. Arcokat festett, de a jellemeket a kezekben jelenítette meg. Nem csoda hogy néhány kéz elég borzalmasan nézett ki!

Az én művészetem nem az emberek külleméről szól, hanem arról, milyenek belűről. És néhányuknak nem tetszik, amit látnak. Tudom, hogy sok más művész ugyanezt teszi, így segíteni kell azoknak az embereknek, akiket a múltban sérelem ért annak érdekében, hogy kitisztuljon az elméjük; és a művészek ki tudják fejezni, mennyire pozitívak is ezek az emberek.

Az írás gondolatközvetítés számomra, a költészet csak akkor jön, ha az egyén költői.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1988 január

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen, baleset. Leestem a lóról, ami ráállt a fejemre, ezért agysérülés ért. Nyolc napig voltam klinikai halál közelében, és a gyerekeim tudták, hogy kevés esélyem van az életben maradásra.

HKÉ Részek:

Hogyan látod tapasztalataidat? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Igen. Tegratol és Dilantinra állítottak, ami miatt „más”-nak lettem elkönyvelve a társadalomban.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem

Éreztél a testedtől való elválást? Igen. HÚ de csodálatos volt! Szabad voltam, mentem felfelé, a ragyogó fénybe. Egyáltalán nem láttam a testemet, és nem is néztem rá.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Ragyogóan éreztem magam! Nagyon élénk voltam, és ez az érzés olyan világosan megmaradt, mintha tegnap történt volna.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? A valóságban elmém egész nap Párizsban lehetett és csak 30 percet a buszon! Nem volt időbeli határ az elmémben, ahogy tiétekben sem!

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Halk zenét hallottam, de apukámtól semmi hangot nem hallottam, de a gondolatai átjöttek hozzám. Hallottam a gyerekeim sírását mikor hozzájuk mentem, és ez felkavart. Mikor visszamentem hallottam, amint Richard C mondta, hogy játsszam a zenéjét, hogy visszaálljon az egészségem.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? A bátyám az unokaöcsém lett ugyanabban az évben.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen. Nagymamám, édesapám és a bátyám, majd útban lefelé Richard C.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.