Írd le az Élményed:

[Nancy hét percig volt halott vérveszteség miatti szívleállás következtében].

Ahogy álltam a fényben, azt gondoltam, hogy „Ez biztosan egy álom”. Majd azon kaptam magam, hogy lefelé repülök az úton, talán 150 km/óra sebességgel. A periférikus látásom szélesebb volt a szokottnál és láttam az energiamintázatokat (melyek olyanok voltak, mint az optikai szálakból álló virágok/lámpák melyeket sokfelé lehet venni) a fák körül, ahogy elhaladtam mellettük. Mindennel teljes mértékig tisztában voltam; érzéseim és gondolataim nagyon tiszták voltak. Egy kettős kanyarhoz érkeztem, és egy barna kombit láttam előttem elmenni. Aztán hazamentem (a földi otthonomba) ahol a bejárati lépcső előtt álltam, néztem a földet, és láttam, hogy fagyott a fű. „Milyen furcsa, hogy nem fázom!” gondoltam magamban.

Majd az ágyamon fekve találtam magam, éreztem a zsenília ágytakarót. Nagyon hálás voltam, hogy ez az egész csak egy álom volt, de aztán hallottam, hogy emberek beszélnek a földszinten, és felkeltem, hogy megnézzem, hogy kik ők. Amikor megláttam őket, mind a kanapén és a konyhaasztalon körül vannak és elkezdtek köszöngetni nekem és beszélni hozzám. A déli akcentusról tudtam, hogy biztosan rokonok, de nem tudtam, pontosan kik is ők. Ahogy körbenéztem, kezdtem rájönni, hogy úgy néznek ki, mint azok az ismerősök, akikről tudtam, hogy már meghaltak. Meglátogattak. Egy hölggyel beszélgettem, aki azt mondta, hogy mennie kell, de megkért, hogy üdvözöljem anyukámat a nevében, és még mindig sokat gondol rá. Elkísértem az ajtóig, de ő ahelyett, hogy kilépett volna rajta, egyszerűen eltűnt a szemem előtt. Ott álltam, és gondolkodtam. „Ez nem álom... semmi nem szokatlan, de ez a nő egyszerűen eltűnt a szemem láttára.

Aztán a hölgy, aki a társaság vezetőjének tűnt, ezt mondta nekem: „Ez még nem a te időd, vissza kell menned.” majd így szólt „Gondolkozz el róla... és emlékezni fogsz”. Akkor abban a pillanatban megvilágosodott előttem, ezért így szóltam: „Ugye halott vagyok? -A hölgy így válaszolt: „Igen, de ez még nem a te időd, vissza kell menned... Te vagy a mi közvetítőnk” Én nem akartam visszamenni és vitatkozni kezdtem.

De aztán édesanyámra gondoltam és arra, hogy soha nem fogja magának megbocsátani, ha nem maradok életben. Majd felemelkedtem a padlóról, ők mind integettek és mondták, hogy mindenkit üdvözöljek a nevükben. Úgy éreztem, mintha egy vákuum szippantott volna be. Ezután éreztem, ahogyan a defibrillátor lapjai megrázzák a szívemet, hogy ismét dobogjon, majd felültem, és lehordtam a sürgősségi teljes személyzetét azért, hogy visszahoztak.

Másnap, mikor édesanyám a szobámban volt, elmondtam neki a történtetek. (Ezt ő is megerősítette) hogy leírtam neki az egész házat, a fényeket,és hogyan kapcsolódtak le vagy fel a dolgok. Az orvos nem akart nyilatkozni a halálomról, de több ápoló megerősítette, hogy legalább 7 percig halott voltam. Úgy hiszem, hogy az idő nem ugyanaz a másik oldalon, hanem gyorsabb, mint itt. Rá kell jönnöm, hogy kik voltak a látogatóim, és át kell adni az üzeneteket, amiket rám bíztak. Most úgy tűnik, hogy képes vagyok érzékelni a szellemeket és a lelkileg észrevehető dolgokat magam körül. (de bizonyos mértékben már ezelőtt is képes voltam erre) Néha honvágyam van a másik oldal után, de tudom, hogy ki kell várnom, amíg elérkezik az „időm.”

Az embereknek nem kellene félnie a haláltól, nem leszünk egyedül, mert szeretteink ott fognak várni, hogy segítsenek nekünk, és kalauzoljanak minket. Olyanok, akár mi magunk, testük van stb., de az a legtökéletesebb és legegészségesebb állapotban. De soha ne gondoljatok az öngyilkosságra - ez olyan, mintha félbehagynád az iskolát; és a problémákkal odaát fogsz szembesülni. Ha kitartasz, szeretetet és boldogságot fogsz találni mikor majd mindannyian ismét együtt lesztek. Csak tedd a tőled telhető legjobbat. A tapasztalatom még hosszabb, mint amit ide le tudok írni, szóval ha akarsz még részleteket megtudni, kérlek látogass meg.

Háttérinformáció:

Nem:

Az élmény ideje: 1976 November 30

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen. Baleset. Belsővérzés miatt kerültem halálközeli állapotba. A szívem leállt a vérveszteség miatt.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Pozitív

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem. Az esetlegesen rám váró műtét miatt nem kaptam semmilyen gyógyszert.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem

Éreztél a testedtől való elválást? Igen. Az élmény után asztrál-utazást tettem, mintha nyitva hagytam volna egy ajtót, hogy ki-be járjak rajta. Láttam a testemet az asztrál-utazás alatt.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Teljesen éber voltam. Soha nem vesztettem el az öntudatomat.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Ennyi idő alatt nem sok minden történhetett volna velem, de odaát sok minden élmény ért, ezért el tudom mondani, hogy odaát más az idő. Szerintem itt az időt az események rendszerezéséhez használjuk.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Mikor asztrál-utazást tettem, egyre erősödő, magas hangfekvésű csengést hallottam a fejemben

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Édesanyám sok, általam elmondott dolgot igazolt, pl. a ház leírását és az ott látott embereket. A nővérem meg tudta mondani, ki volt az a nő, aki mondta nekem, hogy térjek vissza. (miután évekkel később találtam róla egy képet.) Édesanyám és édesapám már meghaltak, és nem tudják megerősíteni ezeket, de a nővérem igen. A fények és egyéb dolgok furcsák voltak voltak.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Inkább egy röpke sötétség volt, mint amikor a lámpát fel-le kapcsolják. Csak pár másodpercig tartott.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen. Láttam a születésem előtt meghalt családtagokat, és a család már elhunyt barátait is. Az élőknek kellett üzeneteket átadnom (amit megpróbáltam megtenni). Mondták, hogy jöjjek vissza, ( a Földre) mert még nem jött el az időm.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen. A fény hirtelen kiáradt, hogy mindent magába foglaljon, beleértve engem is. A fény tiszta fehér volt, de úgy tűnt, hogy van benne egy kis arany is. Úgy éreztem, hogy a fény az Isten. Az érzéseim leírhatatlanok voltak.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Nem

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Melegség, szeretet, izgalom és lehangoltság, hogy vissza kell térnem a földre.