Larry L HKÉ

Írd le az Élményed:

Munka közben kaptam egy telefonhívást az egyik alkalmazottamtól, aki megkérdezte, mikor érek haza. Azt mondta, hogy éppen a házamban van, én pedig válaszoltam, hogy nagyjából harminc perc múlva otthon leszek. Erre azt mondta: ‘Ne legyen rajtad szemüveg, mire ideérsz’. Ebből a mondatból már tudtam, mire számíthatok, amikor hazaérek. Én 168 cm magas vagyok és 63,5 kg. Az illető, aki a házamban volt 185 cm magas és 86 kg. Nagyon részeg volt és féltékeny, amiért nem őt léptettem elő. Úgy döntött, hogy felmond és ezzel egyidőben megver engem. Kirángatott a pick-upomból. Átnyúlt a szerszámosládák fölött és fojtogatni kezdett a fülke mögött. Sikerült letépnem a kezeit a nyakamról és ellöktem magamtól, mire felém rohant és arcon ütött. Átkaroltam a törzsét, leszorítva a karjait a testéhez és azon gondolkodtam, hogy a földre viszem. Nem tudtam olyan erőt kifejteni, hogy ledobjam, ezért a lábai és a hátsó része körül alulról megragadtam. Amikor felkaptam, hátrálva botladozni kezdtem és a csizmám sarka beleakadt a járda szélébe. Hanyatt estem és a tarkómon landoltam, ő pedig rám esett. Szörnyű roppanást éreztem a nyakamban és elvesztettem az eszméletemet.

Az én élményem itt kezdődött. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a sötétségben és nagyon is tudatában vagyok önmagamnak ebben a sötétségben. Láttam egy 'fénypontot', ami nem volt nagyobb, mint egy gyufafej. A fénypont lassan növekedni kezdett és amikor elérte körülbelül egy baseball labda méretét, elkezdtem felismerni, hogy a fény valójában nem növekszik, hanem én közeledek felé. Úgy tűnt, annál gyorsabban utazom, minél közelebb kerülök hozzá. Nagyon olyan volt, mintha egy kis járművön utaznék, ami egy hullámvasúthoz hasonló: körös-körül nyitott, nincs teteje, alacsony oldala stb. Bevallom, hogy megijedtem attól, ami történt és akkoriban nem hoztam összefüggésbe a halállal és a Mennybe jutással.

Amikor a fényhez értem, mintha hirtelen semmi más nem lett volna körülöttem, csak a legintenzívebb ragyogó fehérség. Azonnal felismertem a legbékésebb, fájdalommentes, elégedett, eufórikus állapotot, amit csak el tudok képzelni. Soha nem éreztem magam ilyen jól és otthonosan a földi életem eddigi tapasztalatai során. Éreztem, hogy még hárman vagy négyen vannak a fényben, de nem láttam őket tisztán, az őket körülvevő és engem körülvevő fény intenzitása miatt. Az volt a benyomásom, hogy egy széles lépcsősoron álltak és felfelé mentek. Úgy éreztem, hogy egy fontosabb személy is ott lehetett valamivel magasabban a lépcsők tetején, akit egyáltalán nem láttam, és biztosan ő volt a fény forrása.

Miután körülbelül egy percig csak ott álltam, és azon gondolkodtam, mennyire hihetetlenül jól érzem magam, egy hang szólalt meg, ami mintha körülölelt volna. Azt kérdezte: ‘Szeretnél maradni, vagy vissza akarsz menni?’ Nem emlékszem, hogy pontosan ezek voltak-e a szavak, de valami ilyesmit jelentettek. Azt sem tudom biztosan, hogy tényleg kimondta-e valaki vagy csak annyira erősen éreztem, hogy úgy tűnt, mintha kimondták volna. Tudtam, hogy döntést kell hoznom és nem volt könnyű. Két lányom van, akik akkor még csak nyolc- és tizenkét évesek voltak. Bár szerettem volna maradni, végül azt mondtam, talán csak magamban, hogy vissza kell mennem miattuk. Egy pillanat alatt a sötétségben utaztam, az érkezésem irányával ellentétesen. Volt egy kis fény, ami egyre nagyobb lett, ahogy közelebb értem hozzá. Amikor megérkeztem, ott feküdtem a hátsó kertben a hátamon és néztem a kék eget.

Nagyszerűen éreztem magam és semmi másra nem gondoltam, csak arra, ahonnan épp jöttem. Körülbelül egy perc múlva úgy döntöttem, megpróbálok felállni. Úgy éreztem, hogy mozgatom a karjaimat, hogy átforduljak, de semmi sem mozdult. Hamar rájöttem, hogy még az ujjaimat sem tudom megmozdítani, pedig próbáltam. Körülbelül tizenöt percig feküdtem a kertben, mire végre sikerült átfordulnom és felkelnem. A mozgásképességem lassan visszatért, de fájdalmat nem éreztem. Bementem a házamba, elkezdtem felidézni, hogy megtámadtak és úgy döntöttem, hogy megnézem, nem lesz-e monoklim a pofonoktól.

Ahogy lemostam az arcomat a mosdóban, csillagokat láttam, amikor felegyenesedtem. Azt is észrevettem, hogy a pólóm félig leszakadt és az arcomon, homlokomon tisztán kivehetők voltak a támadó edzőcipőjének lenyomatai. A hasamat és a mellkasomat is ütlegelte, ezek pirosak és horzsoltak voltak. Pár perccel később egy autó elég sietősen befordult a kocsifelhajtómra. A támadó sógora, aki egyébként jó barátomnak számított, kiszállt és rohant a házam felé. Beengedtem, rám nézett és csak annyit mondott: ’Megyünk a kórházba’.

Útközben a kórház felé a barátom elmondta, hogy a részeg sógora odament hozzájuk és bevallotta, hogy megölt engem. A kórházban besétáltam a sürgősségire és megkérdeztem, meg tudnák-e nézni a hátamat. Azt mondtam, hogy leestem egy létráról. Megröntgenezték a gerincemet, és kiderült, hogy a nyaki második csigolyám (T2) három darabra tört. Még mindig nem éreztem fájdalmat, miközben az asztalon feküdtem és vártam, hogy hozzanak egy speciális nyakmerevítőt. Négy nappal később megműtöttek: a T2-es és T3-as csigolyámat egy bordámból kivett csontdarabbal rögzítették egymáshoz. Ezután hat hónapig gyógyultam egy SOMY nevű fejmerevítőben. Végül minden rendben lett. A gerincvelőm is megsérült, emiatt lettem átmenetileg lebénulva, de óriási szerencsém volt, hogy újra tudok járni.

Közel tizenhat év elteltével sem felejtettem el, milyen volt az ’élmény’. Valójában sok vigaszt hozott nekem a halálozással és azzal kapcsolatban, hogy mi vár ránk a halál után. Ezt sok családtaggal és baráttal megosztottam, valamint volt szerencsém néhány szerettemmel együtt lenni az elmúlt két évben, amikor elhunytak. Mindannyiukat arra bátorítottam, hogy keressék azt a fényt és ne féljenek odamenni hozzá. Megnyugtat a tudat, hogy egy nap én is csatlakozom hozzájuk. COPD-m van és a nap 24 órájában oxigénterápián vagyok, de a legkevésbé sem félek a haláltól.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: 9/5/1985

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen. Bűncselekmény. Nyaktörés (T2 csigolya), amikor elestem, miközben egy támadóval küzdöttem a hátsó udvaromban.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Pozitív

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem igazán. Olyan valóságosnak tűnt számomra, amennyire valóságos csak lehet.

Éreztél a testedtől való elválást?

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Teljesen tudatomnál voltam és nagyon ébernek éreztem magam.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; Az idő megállni látszott. De azt hiszem, csak néhány percig voltam ott.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. A szél hangja, ahogy gyorsultam és közeledtem a fény felé.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Igen. Hasonló egy alagúthoz vagy egy hatalmas vezetékhez.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen. Láttam más lényeket (angyalokat?), de nem láttam őket elég jól ahhoz, hogy felismerjem vagy részletesen leírjam. Körülbelül ember nagyságúak voltak, de annyira körülvette őket a fény, hogy nem láttam őket tisztán.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen A fény az első dolog, amit észrevettem a sötétségben. És micsoda fény volt!

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Eufória!! Sosem éreztem magam jobban!! Minden békében volt!! Nem volt egyetlen dolog sem, ami nem volt tökéletes!!!

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról Hogy Isten létezik, és azt hiszem, Isten az a fény, amit láttam és amiben álltam.

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Amit megtudtam, megerősítette a túlvilággal kapcsolatos vallásos meggyőződésemet, de most már biztos vagyok benne, hogy a Mennyország létezik és várja, hogy megérkezzünk.

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Igen Ha nem döntöttem volna úgy, hogy visszatérek, akkor biztos vagyok benne, hogy a többiekkel (angyalokkal) együtt sétáltam volna fel azokon a lépcsőkön.

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére Határozottan. Az én döntésem volt, hogy maradjak vagy visszatérjek. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt hangosan kérdezték, vagy csak nagyon erősen éreztem. Meghoztam a döntésemet és azonnal visszatértem.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan

Vallási háttered jelenleg: Mérsékelt

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Nem igazán változás, hanem megerősítés. Úgy éreztem, hogy ezt meg kell osztanom mindenkivel.

Ami a mi földi élet kívül a vallás:

A változások az életedben, mivel a halálközeli élmény a következők voltak: Nagyjából ugyanaz maradt

Milyen változások történnek az életedben, miután a nagynénje? Alig várom, hogy visszamenjek. A halál nem is olyan rossz, mint gondoltam.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Ezt megosztom azokkal, akiket érdekel. Ez nem igazán befolyásolta a családommal vagy a barátaimmal való kapcsolataimat. Továbbra is fenntartom ugyanazokat a vallási meggyőződéseket, amelyeket egész életemben vallottam.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal?Nem

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Nem

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb, hogy milyen tökéletesen éreztem magam mentálisan, fizikailag, érzelmileg. A legrosszabb, hogy először megijedtem, mert nem tudtam, mi történik, vagy hová megyek.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen. Azt tapasztaltam, hogy a halálos ágyukon fekvő embereket megvigasztalja, ha elmondom nekik a tapasztalataimat.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leírni az élményedről? Régebben nekem is voltak kétségeim a HKÉ-vel kapcsolatban, de most már én is tudom.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetnénk, segítene átadni az élményedet? Nem. Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthatom a tapasztalataimat.

©1998-2025 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.
If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.