Írd le az Élményed:

Miután megkéseltek, a húgom vitt a kórházba, ami valamivel több mint egy mérföldre van attól, ahol történt a késelés. Egész idő alatt azt kiabált, hogy ne haljak meg. Vért köhögtem fel, de próbáltam higgadt maradni. Éreztem, hogy a testem elkezd leállni, a kezeim és a lábaim pedig zsibbadtak. Ahogy az energia kezdte elhagyni a testemet, felnéztem, hogy lássam a kórház sürgősségi osztályának bejáratát jelző fény táblát. Olyan távolinak tűntek. Emlékszem, azt mondtam a húgomnak: „Nem fogok meghalni, de jobb, ha sietsz, Connie.” Előrehajoltam, és a karomra hajtottam a fejem; a jobb kezem mutató- és középső ujja a sebembe mélyedt. A vérem melege jó érzés volt a hideg bőrömön.

Megkérdeztem magamtól: "Szóval, ennyi?" A nővérem sikoltozása volt az utolsó tudatos hang amire emlékeztem. Lehunytam a szemem, és felkészültem arra, ami jön. A hitem szerint ragyogó fény és béke kellett, hogy jöjjön.. Azt hiszem, erre vártam. Ehelyett úgy tűnt, hogy azokra a kis fényekre koncentrálok, amelyeket akkor lát az ember, amikor erősen behunyja a szemét. Eleinte nagyon gyorsan mozogtak, de aztán lassulni kezdtek, és egyre kevesebben lettek, mígnem csak egy maradt. Ahogy ez az egyetlen fénypont ugrált a látómezőmben, nyomot hagyott maga után, amely úgy tűnt, egymásra épül, és geometriai vagy háló szerű mintákat hoz létre. Két dimenziósnak tűntek, de ahogy a méretük és intenzitásuk nőtt, háromdimenzióssá váltak. Kinyújtottam a kezem, hátha meg tudom érinteni ezeket a formákat.

E mögött sárgásbarna fény nőtt, aminek saját érzése volt. Csábító és nagyon megnyugtató volt számomra. Ekkor még nem féltem. Éreztem, ahogy haladok a fény által hagyott mintákon, szinte úgy, mintha egy pókhálóval teli házon/szobán sétálnék át, de soha nem éreztem, hogy megérintene valami. A mozgás érzése addig fokozódott, amíg hihetetlen sebességgel kezdtem haladni! Az űrhajósok kiképzésére emlékeztetett, amikor egy nagy centrifugában vannak. De az biztos, valamin keresztül haladtam. Nem tudom megmondani, hogy alagút volt-e, vagy cső, vagy egy nagy nyílt tér, de én csak HALADTAM! Hallottam hangokat, amik azt mondták nekem, hogy „Emlékezz”, „tudatnod kell velük” és „Megmutatjuk.” Úgy tűnt, sok hang érkezett különböző forrásokból, de az üzenet az volt, hogy figyeljek arra, amit látni fogok, és emlékeznem kell rá. „NE FELEJTSD EL!” Elkezdtem gondolkodni az életemen, és azon töprengtem, vajon úgy lesz-e, ahogy a nagynéném mondta, hogy visszajátsszák az életünket, és ennek megfelelően ítélnek meg bennünket. De ahogy ezen gondolkodtam, mindazt, amit életem során tettem, ugyanúgy LÁTTAM, ahogyan megtörténtek, de gyorsabban; megmutatva a jót, a rosszat és a csúnyát. Mindent, amire büszke voltam, és minden piszkos kis titkot amit eltitkoltam mindenki elől. De ott volt, csak ezúttal megbánást, félelmet és szégyent éreztem tapintatlanságom miatt.

Nagyon világosan megértettem, hogy mindannyiunk múltjában vannak negatív dolgok, de tudatosult bennem, hogy el kell számolnunk mindennel, amit teszünk. Láttam magam alatt embereket, mintha egy másik szinten lennének. Nem olyan volt, mintha lebegnék felettük, hanem mintha magasabb látószögben lennék, de a lábam a levegőn pihent. Láttam, hogy emberek ezrei és ezrei, ha nem milliói mászkáltak cél nélkül. Mindenki rossz előérzetet, fájdalmat és félelmet bocsátott ki. „Ezek az elveszettek” – mondta nekem egy hang. Aztán mintha olvasna a gondolataimban: „Ez valóságos.” Félni kezdtem. De még a félelmem is elhalványult ahhoz képest, amit az emberek felől éreztem. „Mi vár rám?” – tűnődtem. Éreztem, hogy részegebb lettem. 'Részegebb, mint amit valaha is el tudsz képzelni!' Nem tudtam kontrolálni magam. Akartam valamibe, vagy valakibe, kapaszkodni. Hallottam nevetést és kuncogást, ami szinte gyerekesnek tűnt, de csábítás volt benne.

Mintha azt akarta volna, hogy azt higgyem, hogy ő valami-valaki ami nem valójában, de a részegségem uralta gátlásaimat. Éreztem, hogy valami jön felém, ami se nem Férfi vagy Nő; sem fiatal vagy idős, vagy élő vagy halott. Valahányszor nevetett, úgy éreztem, hogy kigúnyol. Felmérgesített, de ugyanakkor erős vágy kerített hatalmába, hogy közösüljek ezzel a lénnyel. Megint nevetett. „Te ki....... k..va!” Közelebb jött. Elkezdtem simogatni és csókolgatni. Még részegebbnek éreztem magam, még kontrollálhatatlanabbnak. Az agyam azt súgta, hogy ez TELJESEN rossz. Nem minden jó és heyes dolognak volt értelme most amit tanítottak nekem. Amikor lenéztem a lényre, NAGYON FÉLTEM!!!! Erős szexuális vágyam átvette az irányítást annak ellenére, hogy éreztem, hogy ezzel az „emberrel” semmi sincs rendben. Rossz életkor (nagyon fiatalnak tűnt – gyerekes), rossz nem (heteroszexuális vagyok) és rossz erkölcsileg (a gonoszság áradt belőle). Úgy tűnt, hogy érezte a félelmemet. Ahogy lefeküdt, és elkezdte széttárni a lábait, nővé kezdett változni.

Olyan, amilyet még soha nem láttam! Nagyon csábító és gyönyörű volt. Óriási erővel húzott le, és erősen megcsókolt a nyakamon és a vállamon. Megint nevetett! Ezúttal NAGYON szándékos volt. Éreztem, hogy a fájdalom kezd visszatérni a mellkasomba. Lenéztem. Mindenhol vér volt! A lény fürödni kezdett benne! Éreztem, hogy valami megragad. „Tűnj innen!”, „Mit keresel itt? Emerek vettek kőrül akik rángattak és húzógattak. ‘Miért vagy itt?’ Lenéztem és a Nő eltünt. A helyén egy kislány állt, aki felült és rám mosolygott. Úgy éreztem, hogy igazán bajban vagyok; hogy valamit rosszat csináltam. Gonosz voltam? A vér még mindig folyt. Kétségbeesetten körülnéztem segítségért. De nem volt. Az emberek lökdösni kezdtek, és azt kiabálták: „Ne felejtsd el elmondani nekik”.

„Eszméleténél van!” volt a következő, amit hallottam. „Mi a neve?”, „Mi a társadalombiztosítási száma?” „Hol szúrták meg?”, „Ismeri, aki megkéselte?” A kérdések végtelennek tűntek. De éltem! Így kezdődött az új életem.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: 1998 October 11.

Az élményed idején törént ehez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen Bűncselekmény. Megkéseltek a bal-felső mellkasomon, átszúrták a tüdőmet és a tüdő vénámat.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Bizonytalan. Alkohol.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Csak úgy, ahogy a dolgok változtak.

Éreztél a testedtől való elválást? Bizonytalan. Nem láttam magam kívülről, de úgy éreztem, hogy nem vagyok a testemben.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Nagyon éber voltam!

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét. Gyakran tűnődöm azon, hogy mennyi ideig lehettem a testemen kívül. Attól kezdve, hogy elájultam, addig amíg a kórházba értek velem, nem lehetett több mint néhány perc, de sok időnek tűnt. Órák?

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem a fülemmel hallottam. Sok hangot éreztem. Telepatikusnak tűnt.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Bizonytalan. Valamin áthaladtam, bár nem tűnt alagútnak.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen. Sárgás-barna.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalomba.

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Békét, majd erős FÉLELMET.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról. A biológiai élet NEM az egyetlen tudatos létezés. Van túlvilág és mindenért feleni fogunk amit ebben az életben teszünk. Menyország, vagy akárhogy is hívod, létezik és valóságos. A POKOL is (vagy akárhogy is hívod).

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére. Azt mondták "emlékezz". Akkor még nem tudtam miért. Talán akkor lett eldöntve, hogy vissza jövök.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Babtista

Vallási háttered jelenleg: Mérsékelten Babtista

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen. Abba hagytam az ivást. Négy éve nem iszom és megszereztem a mester vizsgát oktatásból.

Ami a mi földi életet illeti a valláson kívül: Változások az életedben, a halálközeli élményt követően:

Milyen változások történnek az életedben? Jobban fókuszálok és biztos vagyok a magam és családom jövőjében.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Értékelem az életem. Élvezni tudom a sok jót amit Isten ad nekem. Az önzés és túlzások világa helyett már élvezem, hogy a gyönyörű feleségem férje vagyok, a két gyönyörű gyermekem apja és az Úr Isten odaadó szolgája. Úgy érzem, hogy végre felelőségteljes vagyok.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Nem

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen. NAGYON érzékeny lettem az "elveszettnek " érző emberek iránt. Gyakran megkérnek, hogy beszéljek fiatal emberekkel a döntéseikről amit most hoznak és a túlvilágon. Többen kifejezték, hogy mondok olyan dolgokat, amiket nem tudhattam volna róluk. Ez korábban nem történt.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A LEGJOBB - hogy megszabadultam attól a kényszertől, hogy állandóan jó férj és apa legyek. A LEGROSSZABB - az összes fizikai következmény: csökkent tüdőkapacitás, súlygyarapodás.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen. A fogadtatás nagyon támogató volt. Még nem találkoztam senkivel aki azt mondta volna, hogy "golyós" vagyok

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leírni az élményedről? Fúrcsa, hogy meg kellett halnom ahhoz, hogy megtanuljak élni. Úgy látszik nem figyeltem az első körben.