Donna W HKÉ

Írd le az Élményed:

Kék baba szindrómával születtem, lyuk volt a szívemben. Ötéves, majdnem hatéves koromban nyitott szívműtétem volt a St. Paul-i Gyermekkórházban, Minnesotában. Erre az élményre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna.

Elhagytam a testemet, és még öt éves koromban is tudtam, hogy már nem vagyok benne. Körbenéztem a műtőben, láttam az orvosokat, az ápolókat, a felszerelést. Ahogy egyre magasabbra emelkedtem, egy tiszta fényből álló lény fogadott. Nem voltak karjai, lábai, nem viselt ruhát, csak tiszta fény volt. Ez egy nagyon, nagyon ragyogó, fehér fény volt, mégsem zavart, hogy ránézzek. A fénylény körülölelt, de nekem nem volt testem, nem volt formám. Mintha eggyé váltam volna ezzel a fénnyel.

Távoli hangokat hallottam, de nem értettem a szavakat. Olyan volt, mintha emberek beszélgetését hallgatnám egy zsúfolt szobában, de nem olyan hangosan. Nem féltem. Egy ötéves gyerek normális esetben megijedne egy ilyen helyzetben, de én egyáltalán nem éreztem félelmet. Csak annyit tudtam tudatosan, ami éppen történt. A lény velem maradt, amíg el nem jött az idő, hogy visszatérjek. Nem kaptam választási lehetőséget, hogy maradjak vagy menjek vissza. A lény azt mondta: „Ideje visszamenni most,” és eltávolodott tőlem. Amíg a fényével körülvett, úgy éreztem, hogy nagyon szeretnek, és én is nagyon szerettem. Nem éreztem fájdalmat, nem volt bánat vagy szomorúság. Csak szeretet és béke volt.

A következő, amire emlékszem, hogy a lábadozóban ébredtem, és még mindig csövek lógtak ki az oldalamból a vérátömlesztés miatt. De nem féltem. Anyám sírt, én pedig csak fogtam a kezét. Jól éreztem magam, nem fájt vagy ilyesmi.

Tizenhat éves koromban az orvosok azt mondták, valószínűleg soha nem leszek képes természetes úton gyerekeket szülni. Nekem azonban három gyermekem van, és egyikkel sem volt soha problémám. Kettőjükön úgy tűnik, valamennyire „átragadtak” ezek a pszichikus dolgok. Mindkettőjükön megmutatkoznak azok a jelenségek, amelyek velem történtek ötéves koromban. Az egyikük most tizenkét, a másik tizenöt éves. A harmadikról nem vagyok biztos, mert még soha nem mesélt furcsa dolgokról. Mindhárom lány.

A műtét után tudtam, mikor fognak meghalni az emberek. Egyszer bajba kerültem, mert megmondtam, hogy a nagybátyám hamarosan meg fog halni. Két héttel később meghalt. Tizenhat éves voltam, amikor elveszítettem a legjobb barátomat, két héttel a halála előtt egy előérzetes álmot láttam róla. Csak egy fehér koporsót láttam, amit rózsaszín rózsák díszítettek a szélén. Amikor a dédnagymamám meghalt (Karácsony napján), pontosan tudtam, mit fognak mondani, még mielőtt anyám felvette volna a telefont. Akkor tizenegy éves voltam. A nagyapám 2000 januárjában halt meg, három nappal a halála előtt az erkélyen álltam, és láttam, hogy megváltozik a levegő. Tél volt. Olyan volt, mint nyáron mikor forró gőz száll fel a járdáról. Éreztem, hogy valami rossz fog történni, de nem tudtam pontosan, mi az. Aztán három nappal később anyám felhívott, hogy megmondja, nagyapa meghalt.

Korán kifejlődött nálam az íráskészség. Gondjaim voltak a harmadik osztályos tanítómmal, mert mikor az volt a feladat, hogy a folyóírást gyakoroljuk, én mindig valami mást írtam, és újra kellett kezdenem. Nem tudtam máshogy csinálni. Sőt, észre sem vettem, hogy nem a folyóírást gyakorlom, csak amikor azt hittem, már végeztem vele. Általában valamilyen történet kerekedett belőle. Rajzolni egyáltalán nem tudok, de szavakkal könnyen festek képeket, amikor kreatív írással foglalkozom. Azt mondják, különösen jó vagyok a költészetben. Rövid történeteket is írok, de általában olyanokat, amik másokat nem igazán érdekelnek.

Érzem a ’szellemek’ jelenlétét a szobákban. A levegő nehézzé válik, és mintha hallanám, ahogy beszélgetnek, próbálnak valamit mondani nekem. Egyszer annyira felbosszantott ez az egész, hogy rászóltam: ’Ha itt vagy, mutasd meg magad!’ Abban a pillanatban a levegő hullámokban mozdult, mintha valami próbálna átjutni egy másik világból. Gyorsan elfordultam, és akkor abbahagyta.

Gyakran előfordul, hogy miközben aludnom kéne, valahol egészen máshol járok. Sajnos ilyenkor olyan helyeken kötök ki, ahol gyerekeket bántanak. Legtöbbször a jövőben. Szörnyű dolgokat látok, amiken nem tudok változtatni. Amikor utazom, minden érzékszervem élénken működik: látok, hallok, és még a szagokat is érzem.

Egyszer az életem legfélelmetesebb élményét éltem át. Egy férfi lelőtte a feleségét és a gyerekeit. Aztán a saját ágyamban ébredtem fel, teljesen bénultan a félelemtől. Két nappal később, mintegy negyven mérföldre tőlem, egy férfi lelőtte az egész családját, majd önmagát is. Amikor ilyen élményeim vannak, általában nem önmagam vagyok, mégis én vagyok. Ennél az esetnél az egész történetet úgy éltem meg, mintha az anya szemszögéből történt volna. Tudom, hogy őt lőtte le először. Hallottam a sikoltozást, a könyörgést és a gyerekek sírását.

Amikor sok emberrel vagyok egy szobában, akkor érzem a szobában lévő emberek minden örömét, bánatát és fájdalmát. Ez enyhén szólva iszonyatos érzés. Két másik HKÉ-m is volt már életemben. A petevezeték-kötésem után és egy diszkogram után. Ezek az én tapasztalataim a HKÉ alatt és után. Meg tudom magyarázni őket, nem. Meg akarom-e érteni? Igen.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1974. február

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen. Műtéttel kapcsolatos. Nyitott szívműtétem volt.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Pozitív

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Bizonytalan. Műtét alatt történt.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem. Olyan valóságos volt, mint az ahogy most itt ülök és mesélek róla.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen. Kétség nélkül tudtam, hogy már nem vagyok a testemben. Éreztem, hogy elhagyom a testem, és tudtam, hogy test nélkül megyek valahová.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Rendkívül tudatában voltam, hogy éppen akkor mi történik.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét. Mintha az idő megállt volna. Nem haladt előre vagy hátra, csak ott voltam a pillanatban.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Csak távoli hangokat hallottam, meg azt a hangot, amely a velem lévő lénytől származott.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Nem

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen. Éreztem a velem lévő lény jelenlétét.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted, hogy körülvesz? Igen. A lény teljes egészében fényből állt.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalomba.

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Szeretetet, korlátok nélküli szeretetet. Az emberi elme számára felfoghatatlan, legmélyebb szeretetérzést.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Nem

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy korlátot, amit nem léphettem át. Azt mondták menjek vissza.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan

Vallási háttered jelenleg: Liberális

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Nem. Ötéves voltam és abban hittem, amiben anyám hitt.

Ami a földi életet illeti a valláson kívül:

A változások az életedben, mivel a halálközeli élmény a következők voltak: Növekedés

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Mostanában ez a pszichikus dolog ijeszt és összezavar. Nem igazán tudom, mit kezdjek vele. Ugyanakkor nagyon különleges kapcsolatom van a gyerekekkel, és bármit megtennék, hogy segítsek egy gyermeknek.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen. Ötéves voltam, és nagyon védett, korlátozott életet éltem, így nem igazán értettem, mi történik velem.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen. Utazás más helyekre (tudatállapotban), előérzetek, megérzések, víziók, és az a képesség, hogy érzem a körülöttem lévő emberek érzelmeit.

Van egy vagy több része az élményednek, ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb rész az volt, amikor a lény befogadott ebbe a szeretetteljes létezésbe. A legrosszabb rész pedig minden, ami utána következett.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen. Életemben először elmondtam a lelkipásztornak a gyülekezetben, hogy együtt keressük, mi történik velem.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Igen. A petevezeték lekötésem során. Azt mondták nekem, hogy vissza kell térnem, mert még sok dolgom van hátra. (Nem magyarázták el, pontosan mit jelent ez a „sok dolog”.) A diszkogram vizsgálat alatt (csak helyi érzéstelenítéssel) is. Azt mondták, hogy vissza kell térnem, mert „Lady Wolf” vár rám. Itt találkoztam egy főpapnővel, akit Lady Wolfen Mistsnek hívnak. Neki határozottan volt néhány leckéje számomra.

Van bármi más, amit még szeretnél leírni az élményedről? Ezek a dolgok félelmetesek és összezavaróak. Most nagy fájdalommal élem meg a mindennapokat. Nem a haláltól félek, hanem az élettől.

©1998-2026 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.
If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.