Írd le az Élményed:

Az élményem 20 évvel ezelőtt történt, amikor nagyjából tizenhét éves voltam. Nagyon beteg voltam, de minden orvosi teszt negatív volt. Az apám orvos volt. Senki nem tudta, hogy mi lehet a bajom.

A kórházba menet az apám mondta az anyámnak, hogy nem fogok hazajönni.

Úgy éreztem egyedül akarok lenni. Nem voltam teljesen magamnál öt napig. Egy éjszaka után felébredtem és kimentem a mosdóba, amit gondolom nem kellett volna. Nem tudtam visszamenni az ágyamba. Erősen próbálkoztam. Beszéltem magamhoz, hogy meg kell próbálnom a jobb oldalammal. Nem tudtam, ezért a ballal próbálkoztam. Összeestem a padlón. Annyira beteg voltam, hogy a kezem sem bírtam mozdítani.

Egy nő hívta a nővért. Jöttek, de nem bírtak megmozdítani. Hallottam egy hangot, hogy segítséget kell szerezniük. Visszajöttek két férfival, akik elvittek az ágyamba. A következő reggel vártam, hogy anyám eljöjjön. Tudtam, hogy minden reggel mielőtt kinyitottam a szemeim, Anyám ott volt. Azt mondtam neki, hogy menjen haza, mert egyedül akarok lenni. Könyörgött, hogy maradhasson. Azt mondtam, hogy egyedül akarok maradni. Miután elment, láttam a “testem kijönni a testemből”. Ez olyasmi volt, amit korábban sosem tapasztaltam. Szabadnak éreztem magam, határok és félelem nélkül. Ez belülről jött és olyasmi volt, amit szavakkal nem tudok leírni. Nem tudom ez meddig tartott, mire újra emlékezni kezdtem. Öt napig voltam kómában. Ez alatt az idő alatt anyám végig velem volt. Anyám később mondta, hogy az ötödik nap reggelén nehéznek érezte a szoba levegőjét és hogy valami zene szólt.

Eztán Anya mondta nekem, hogy “te” mutasd meg Emam Alinak aki a bal oldalamon ült, hogy megmozdítod a kezed (amire még most sem emlékszem). Ezután láttam egy embert székben ülni. Nem tudtam mozdulni sem, mintha senki lennék. Ahogy mondtam, nem tudom ez mikor volt. Hallottam anyámat, aki ezután ismét elkezdett imádkozni, és ezután semmiről sem tudok az aznap reggelről. Anyám mondta, hogy aznap este jöttem ki a kómából, én arra emlékszem, hogy egy zöld helyen voltam. Álltam egy nagy sziklán a sír felett és nagyon boldog voltam. Nyolc vagy kilenc éves lehettem és valaki odajött hozzám. Azt mondta, hogy majd elvisz, de most még nincs itt az időm. Tudtam, hogy nem szabad kérdeznem, annak ellenére, hogy nem akartam elmenni onnan. Fogta a jobb kezem. Tartott engem. Ezután az ágyam kétszer 360 fokot fordult és megállt és ezután kezdtem kinyitni a szemem, de nem tudtam, mivel nagyon erős volt a fény és tudtam, hogy csak lassan nyithatom ki a szemeim. Az első dolog az volt, hogy anyámat hívtam. Fogtam a kezét. Később anyám mondta, hogy amint megfogta a kezem, azt mondtam neki, hogy visszajöttem a másik világból. Erre sem emlékszem. Tizenhárom évvel később meghalt az anyám. Ezután történt egy másik dolog is, üzenetet kaptam anyámtól, de jelenleg nem szeretnék erről beszélni.

Feltettünk néhány kérdést, amire a következő válaszokat adta Az:

Megpróbálok pontos információkat adni. A hely amiről beszéltem temető volt, de minden a földön zöld volt, de más színü zöld mint amit egy sima temetőben látunk. Emlékszem, hogy fekete és fehér ruhát viseltem.

Nem tudom ki volt aki hozzán jött ekkor, csak annyit, hogy férfi volt (valójában sokat gondolkozok ezen a kérdésen, mivel úgy hiszem csak Isten tudja mikor jön el az idö). Hogyan lehet, hogy azt mondta, hogy majd elviszlek, de mondta hogy még nem jött el az időm. Amikor fogta a kezem, az olyan érzés volt, amit nem tudok leírni. Nem kérdezhettem semmit de felnéztem rá és nagyon magas volt, mintha az égig érne. Ezután megfordultunk és mentün egyenesen. Fogta a kezem amíg egy kereszteződéshez értünk. Ő azt hiszem tovább ment egyenesen, míg engem balra indított. Vagyis azt hiszem, amint balra fordultam az utcán, az ágyam kétszer teljesen megperdült, és ezután már tudtam hol vagyok, ahogy írtam is.

Háttérinformáció:

Nem: