Írd le az Élményed:

Ez egy nagyon valóságos álmom volt néhány évvel ezelőtt, amit meg akarok veletek osztani.

Az álomban egy zsúfolt területen sétáltam, amikor megláttam egy barlangot a távolban. Valamiért vonzott a barlang és eldöntöttem, hogy bemegyek és körülnézek.

Ahogy beléptem a barlangba, észrevettem egy csoport ősembert egy tűz körül ülni a barlang közepén. A hangjuk hangsúlya és természete arra utalt, hogy valami fontos dologról beszélnek. Ahogy közelebb értem, abbahagyták a beszélgetést és egy közülük felállt, és odajött hozzám. Néhány pillanatig ott állt, mosolygott, majd kézen fogott és kivezetett a barlangból egy, a barlang bejáratához közel alló körhintához.

A körhintán kézzel festett fa alakok voltak, amik tündéreknek vagy valami kisméretű embereknek tűntek. Amikor a körhinta közelébe értünk, az lassan elkezdett forogni és hangos pezsdítő zenét játszani. Az ősember a körhintára mutatott azt jelezve, hogy szálljak fel rá. Izgalmasnak tűnt és tudtam, hogy élvezetes lesz. Felugrottam rá és az azonnal felgyorsult annyira, hogy minden elhomályosult.

Egy pillanat alatt rengeteg élet szállt tova, tudtam, hogy sok emberként éltem, különböző időkben – a múltban és a jövőben is.

Hirtelen az űrben lebegtem, ahol én voltam az egyetlen dolog ami létezik. Teljes sötétség volt, de valahogy erős fény vet körül. Valójában én voltam a fény. Én voltam minden ami létezett. Semmi más nem volt, csak én. A lényemen keresztül tiszta öröm, feltétlen szeretet áradt keresztül, és egy olyan elképesztően erős érzés ami leírhatatlan. Olyan volt mint a szexuális orgazmus szorozva végtelennel. Az idő nem létezett. Én csak voltam. Én léteztem. Én Én voltam és semmi más. Itt voltam mindig és itt leszek mindörökké. Azt gondoltam, hogy ez mind csodálatos de valami “mozgást” kell okoznom. “Energia áramlást” kell létrehoznom. Abban a pillanatban elöntött az elsöprő és sürgető érzés, hogy energia áramlást indítsak.

Tudtam, hogy ha megmozdulok, akkor mozgásba kerülnek az energiák és létre jön a teremtés. Mozdultam. Körülöttem és bennem galaxisokat láttam formálódni. Univerzumok jöttek létre és csillagok születtek. Igzatott voltam, minél jobban izgalomba jöttem, annál több galaxis jött létre.

Egy újabb gondolat költözött az elmémbe, hogy milyen izgalmas lenne felfedezni ezt az új teremtést, ami létrejött. Ahogy ez a gondolat létrejött, én megszülettem. A következő vers ezen élmény eredményeként jött létre.

“Az Igazság Minden Igaz Keresőjének dedikálva”

Az örökkévalóság mélységében, ahol nincs tér, távolság vagy idő, léteztem

És a legfőbb Fényes Mennyei Fény szikrájaként extázisban sütkérezem

Tisztában voltam magammal és nem kérdeztem, hogy honnan jöttem én

Habár tökéletességet tükrözem, tudtam, hogy semmi sem létezik, csak én.

Ezután az egyedüllét érzése jött, amit nehéz volt megértenem és elviselnem

Kíváncsi voltam, hogy van-e valami, amit szerethetek és amivel törődhetem.

Eonok szálltak tova az örök mostban, és én tovább élveztem a gyönyört

De valahol méllyen bennem az alkotás és teremtés heves vágya utat tört.

Tudtam, hogy ha cselekszem, energia jön létre és indul útjára, születtek tervek

Az Örökkévalóságban, szeretettel és türelemmel és most óvatosan útra keltek.

Végül egy rövid pillanatban megszületett a döntés a mozgásról és a cselekvésről

Kiömlött a Fényes Fehér Fény, amiben végtelen szeretet keringett.

Így mindenhol a semmi közepén határtalan dimenziók keletkeztek

Csodálattal néztem körbe és nem tudtam ellenállni a teremtés folytatásának.

Tovább ömlött a végtelen Szeretet és energia és repült a távoli birodalmakba

Az újonnan létrejött galaxisokban új világok formálódtak földdel és éggel.

Ahogy az új teremtésre néztem végtelen örömmel és szent élvezettel

Rengeteg felfedezésre váró világ volt és amit be kellett tölteni Igazsággal és Fénnyel.

Ahogy ezen gondolat létrejött, a végtelen világok felé gyorsan kiáradtak

A lényem Darabkái és tovább osztódtak, hogy az összes fizikai anyag részévé válljanak.

Érdeklődéssel és örömmel néztem az Én teremtményeim határtalan vidámságban és örvendezésben

De valahogy valami hiányzott és szükség volt még valamire, hogy beteljesedjem.

Szükségem volt valakire, akivel beszélhetek és akit szerethetek minden Napomon

Valakire, akivel megoszthatom a gondolataim, és együtt járhatunk minden Utamon.

Hogy minden csodálatos napot nagy örömben és tökéletes teljeségben élhessünk

Megoszthassuk finom szeretetünk és végtelen jósággal töltött szívünk.

Így ez megtörtént és minden forma teljesen elkészült

Ahogy körülnéztem, semmi sem volt ami még felmerült.

Ahogy az emberiség fejlődött és mélyebbre csúszott az anyagi világba

A Mennyei Szikra hangja egyre halkabban beszél ebbe a valóságba.

Az emberek tudományos fejlődése nagyon csodálatos és halálos

De a belső nagy Bölcsesség hangjára az ember nem akart figyelni

Időben és térben az ember gondolatai háborúkat és gyászt okoztak

Ó bár tudná, hogy ő társ a teremtésben és elfogadná ezt a legszentebb hiteként.

Az elkeseredés mélységeiben az Ember kínban feküdt egy viharos sötét éjjel

Semmit sem tehetett, még ha próbálja is minden földi erővel

A mennyeket hívta hangosan, haragban és gyászban

Segítséget kért bármilyen mennyei lénytől fájdalmában

A kétség szobájában azonnal ott volt a legfényesebb és mennyei fény

Szerelmem, az imáid megválaszoltattak azelőtt, hogy létrejött a kérvény

A Hang olyan finoman és kedvességgel telve mondta

A bölcsesség már a tied és az új életed ezen a napon elkezdődött.

Végtelen örömében az ember körülnézett, hogy van-e más is a szobában

Hirtelen kétség nélkül megértette a szavakat,” Ember Ismerd meg Magad.”

Minden Igaz Keresőnek ott van a Mestere magában

Hogy segítsen és vigaszt nyújtson minden átélt borzalomban

Hallgass csendesen a belső Isteni Hangra

És így tökéletes nap jön minden napra

A Mennyországért ne az egeket kutasd és keresd

Ha magadba nézel máris megleled.