Lelkész HKÉ


Írd le az Élményed:

Az évek során volt néhány nagyon érdekes élményem. Tudom, hogy keresztényként nem a tapasztalatainknak kéne a hitünket építeni, de bevallom, hogy miután beszéltem egy védőangyallal, számtalan démoni lénnyel, fizikai támadás ért az egyik által ami semmit nem ért el, ezen események meg tudják erősíteni az ember hitét a szentírásban, ezek az események építették a sajátomat. Egyébként a démoni lényeknek nincs erejük felettünk, csak annyi amennyit mi adunk nekik.

Be kell valljam, hogy a hitem nem akkora mint másoké. Nekem szintén volt HALÁL élményem 1986-ban. Egyszer majd rászánok időt és részletesebben leírom a jelenlegi helyzetem. 5 évbe tellett, hogy beszélni tudjak arról, ami valójában történt és megosztottam a történetet végül egy este, 30 felsőtagozatos fiúnak egy faházban, a templomom nyári táborában, ahol tanácsadóként és edzőként szolgáltam. Azon a pontot jöttem rá néhány dologra abból, ami 1986 október 8-án történt.

Amikor ez az esemény történt, Program Igazgató és Állomás Mérnök voltam egy rádió állomásnál Utahban. Az FM rádióadó megrázott amikor dolgoztam rajta. A felső emeleten ültem és éppen szemrevételeztem a berendezést, követtem a vezetékeket az erősítőtől az egyenirányító hídig. Ekkor csapott ki 4500 volt fél amperen bele a zseblámpámba, keresztül ment a jobb kezemen és kiment a bal kezemen. Önkéntelenül felsikoltottam – a mikrofon be volt kapcsolva a mellettem levő szobában levő stúdióban, így mindenki, aki hallgatta az állomást nyugat Wyomingtól és Montanától dél Idahón keresztül egészen észak Utahig, hallott engem sikoltani. Nem tudtam róla, hogy sikoltok egészen addíg amíg vége nem lett.

Nem igazán tudom megmodani, hogy az elkövetkezők mennyi ideig tartottak, számomra hosszúnak tűnt, de lehetett akár csak pár perc is. Majdnem vicces volt. Eszembe jutottak azok a rajzfilmek, amikor egy karaktert megráz az áram, a karjai kinyúlnak és láthatod a csontvázát és a teste körvonalát. Azonnal úgy éreztem, hogy kifeszítettek – egészen addíg, amíg a karjaim engedték. Emlékszem, hogy néztem a bal karomat kinyújtva. Ezután rájöttem, hogy csak a testem körvonalát látom. Előre fordítottam a fejem, pontosan ránézve az adóra. Egy nagy erejű FM adó lehet egy kis karma méretű vagy egy nagyon nagy szoba méretű is. Ez az 5000 wattos adó egy kis kamra méretű volt egy szoba közepén elhelyezve.

Ahelyett, hogy az adót láttam volna, a tarkómat néztem. Előre mozogtam kicsit és így a saját szemeimen keresztül néztem. Lenéztem és láttam a karjaim lógni az oldalamon, még mindig ültem. Próbáltam rátámaszkodni a bal karomra és szerintem csak illúzió lehetett, de úgy láttam, hogy az alkarom meghajlik. Kicsit megijedtem és egyúttal önkéntelenül hátra is ugrottam és így az ülő testem hátát láttam.

Körülnéztem a szobában, azután ránéztem a karjaimra és a kezeimre. Amennyire ki tudtam venni, a testem tökéletes körvonalát láttam. Mintha láthatatlan lettem volna, de a körvonal, mint egy képtorzítás látszott annyira, hogy kivehető legyen. Nem láttam semmi szokatlant az adószobában. Nem voltak erős fények; semmilyen más lény nem volt ott. Csak a szoba volt és én. Nem néztem magam mögé. Emlékszem, hogy békét és elégedettséget éreztem, valamit, amit ritkán éreztem, különösen akkoriban. Élvezettel teszteltem az új környezetem és ki-be ugráltam a testembe. Az egyetlen mély gondolatom abban a pillanatban az volt, hogy a halál fájdalommentes. Nem tartott sokáig. Nyomást éreztem a hátamon, mintha egy kéz tolt volna és ahogy a nyomás erősödött újra érezni kezdtem a testem. Az érzés olyan volt mint egy cipzár felhúzás. Ez az érzés felment a kezeimbe egészen az ujjbegyeimig. Éreztem a lábaim és aztán a derekam és fokozatosan vissza cipzároztak a testembe, a karjaim és az ujjbegyeim voltak az utolsók. Ezután már nem tudtam különválni a testemtől. Miközen nyomtak vissza a testembe egyáltalán nem hallottam szavakat, de éreztem őket. Egyszerűen és közvetlenül, “Még nem végeztél.” Bárcsak visszaemlékezhetnék a pontos szavakra, de a lényegük ez volt.

Egészen azon 5 évvel ezelőtti nyári estéig nem meséltem el ez a történetet. Amikor eljutottam arra a pontra, hogy visszacipzároztak a testembe, lefagytam és láttam újra az egész eseményt, de azúttal láttam azt is, aki visszanyomott a testembe és beszélt hozzám. Yeshua Hamashia volt, ami a Héber neve Jézus Krisztusnak. A gyerekek a faházban próbáltak rájönni, hogy mi a baj velem, ott álltam mint egy kirakatbaba bámulva a semmibe, miközben újra éltem az egészet. Kívülről láttam az egész esemény sort, láttam Jézust, aki a kezeivel tolt vissza a testembe, és láttam őt beszélni. Ezután elmondtam a gyerekeknek, amit láttam és ami történt.

Miután “visszacipzároztak” Gary Girard, az állomás Általános Menedzsere jött be és az erős dohányos hangján, ami bármilyen halottat felébresztett volna ezt mondta, “Rendben vagy? Mi történt, hallottuk, hogy sikoltottál!” Felnéztem rá és mondtam, “Azt hiszem megrázott az áram.”

“Nos, azt hiszem Kórházba kell vinnünk téged.” Egyetértettem és Gary felsegített. Az első irodába mentem, leültem a recepció asztalánál és felhívtam a menyasszonyom és a nővére vette fel. Amíg vártam, hogy a menyasszonyom a telefonhoz jöjjön, észrevettem, hogy égett szagom van. Követtem a szagot a bal kezemtől amiben a telefont tartottam, le egészen a bal alkarom közepéig. Ránéztem a zakómra. Akkoriban, amikor a Program Igazgató voltam, elegánsan öltözködtem. Vékony nyakkendőt, szép ingeket és fekete Csak-Tagoknak Zakót viseltem. Néztem a zakóm és egy telefonzsinór átmérőjű kerek lyukat láttam. Levettem a zakót és ránéztem az ingujjra; azon is volt egy tökéletes lyuk. Felhajtottam az ingem és egy nagyon nagy kimeneti sebet láttam.

A kimeneti seb majdnem elfoglalta a teljes alkarom, keskenyebb volt a könyöknél, és olyan állaga volt, mint a szépen megsütött pulykamellnek Hálaadáskor és méretre is kb. akkora volt. Volt egy sötét folt a közepén és néhány vékony sötét gyűrű. Végre a menyasszonyom beleszólt a telefonba, és én elmeséltem ami velem történt és mondtam, hogy találkozzunk a Bear River Kórházban, Tremontonban. Amint eljutottam a kórházba, azonnal megvizsgáltak és meghallottam, hogy valami katéterről beszélnek. Egyszer volt katéterem 1981-ben, amikor a fülemet újraépítették. A tapasztalat fájdalmas és rettenetes volt amíg elért a hólyagomig, de utána hálát adtam a feltalálásáért. Mindazonáltal az életem ezen pontján nem akartam ilyet.

A nővér elmagyarázta, hogy amikor valakit megráz az áram, akkor az a rész amin keresztülment az halott szövetté válik. Ilyen sok halott szövet, ami kiürül a testből a vizelettel veseelégtelenséget tud okozni azzal, hogy túlhajtja a veséket. Mondtam nekik, hogy nincs szükségem rá, de ragaszkodtak hozzá. Megkérdeztem, hogy mit kéne tennem ahhoz, hogy bebizonyítsam az igazam. Adtak nekem egy csészét és azt mondták, “Pisilj”. Mondtam, hogy egy vödröt is megtöltenék ha azt szeretnék. Mindezekután beraktak egy mentőbe és elvittek 70 mérföldre, Salt Lake Citybe, ahol is kiraktak a Utah egyetem égési klinikáján.

Úgy becsültem kb. 6-8 orvostanhallgató dolgozott körülöttem egy vezető orvossal. Kb. 30 perc nyomkodás és tapogatás után egy másik idősebb ember jött be, láthatólag ő volt a Főorvos vagy Felügyelő Orvos és/vagy Oktató. Odajött és vizsgálat céljából elkezdte maszírozni a lábaim és a lábujjaim. Ránézett a másik orvosra és kérdezte, “Hol van a kimeneti seb, nem látok kimeneti sebet?” Miközben a Főorvos vizsgálgatta a lábam a másik vezető orvos azt mondta, hogy a kimenet a bal alkaromon van. A Főorvos ezután az oldalamhoz ment és látta a nagy, nyilvánvaló sebet. A Főorvos ezután végignézte a bal karom egészen a kézfejemig és az ujjaimig. Ezután alaposan végigvizsgálta a bal karomat és az ujjaimat. Ekkorra néhány orvostanhallgató abbahagyta a munkát és figyelte a párbeszédet. A Főorvos ismét felnézet és kérdezte, “Nem látok itt bemeneti sebet, hol van a bemeneti seb?”

Ennél a kérdésnél minden hallgató megállt a feladataik közben és a szoba elcsendesült. Minden szem a vezető orvosra szegeződött és ő is megállt a munkában és ránézett a Főorvosra. “A bemeneti seb a jobb karon van a nagyujj és a mutatóujj között.”

Hitetlenkedés futott végig a Főorvos arcán és körbement az asztal körül amin feküdtem, a jobb oldalamhoz. Elkezdte vizsgálni a jobb kezem és elsőfokú égési sérülést talált a nagyujjam és a mutatóujjam között. Ránézett a többi orvosra a szobában, majd vissza a bemeneti sebre a jobb kezemen és aztán a bal kezemen levő kimeneti sebre. Ezt néhányszor megismételte, amíg meggyőzte magát, hogy a valóságot látja. Minden orvostanhallgató és a többi orvos ott állt csendben és figyelt. Egy nagy sóhajjal a Főorvos rámnézett és azt mondta, “Nos, fogalmam sincsen hogyan csinálta, vagy egyáltalán hogyan tudok önhöz beszélni. Fiam, halottnak kéne lennie. Csoda, hogy egyáltalán itt van.

Én csak feküdtem ott és hallgattam. Jobban érdekelt, hogy kijussak onnan és ehessek egy Whoppert. Ezután hamarosan végeztem. Kaptam egy antibiotikumos krémet és kötszereket és mondták, hogy a seb nedvedzeni fog és tartsam tisztán. Néhány hónapig eltartott mire a seb begyógyult és végül kijött a közepe is. Most már csak egy 9 centiméteres kerek sebhely maradt az alkaromon. Néha görcsbe áll a bal kezem. Kétségtelenül maradandó károsodást szenvedett néhány idegpályám. Ma már inkább tűnik álomnak, mint valóságnak. De megvan a sebhely, ami minden nap emlékeztet az eseményre és arra, hogy mennyire valóságos volt.

Most talán meg tudják érteni, hogy a hitem miért nem nagyobb mint egy áltagos Keresztényé. Láttam, hogy van túlvilági élet. Éreztem az Úr kezét magamon. Kívülről láttam az egész eseményt, hogy áltássam mi is történt valójában. János 20:29 “Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Keresztény voltam jóval az esemény előtt, de amikor a hitem meginog és kétségeim támadnak arról, hogy ki vagyok és miért vagyok itt, nekem nincs kifogásom, mert én voltam a másik oldalon.

Rhettman A. Mullis, Jr.

Elnök –Action Ministries Gyülekezet

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.